Trump ellenségnek tekinti Európát, amely még keresi az ellenszert
Nyolc évtizede követett amerikai külpolitikával számol le Donald Trump, aki visszahozhatja a nagyhatalmak befolyási övezeteit, amelyek között Európa présben találhatja magát.
Nyolc évtizede követett amerikai külpolitikával számol le Donald Trump, aki visszahozhatja a nagyhatalmak befolyási övezeteit, amelyek között Európa présben találhatja magát.
Az USA jegybankja a kamatcsökkentéssel az infláció letörése után a munkanélküliség alacsonyan tartására koncentrál, miközben senki nem törődik a költségvetési hiánnyal és az államadóssággal.
Nem létezik szenvedélyes érzelmek nélküli vélemény Henry Kissingerről, a skála a háborús bűnöstől a modern diplomácia legmeghatározóbb szereplőjéig terjed. Az viszont biztos, hogy a kormányzati pozícióban töltött alig nyolc éve olyan hatást gyakorolt az amerikai és világpolitikára, ami öt évtizeddel később is rezonál.
Alaposan átrendezte a Közel-Keletet, Izraelt pedig az USA stratégiai szövetségesévé kovácsolta az 50 évvel ezelőtti jom kippuri háború, amely amely máig ható nyomokat hagyott Izraelben.
Háború idejére már az ókor óta hoznak szabályokat, amelyeket a modern korban az 1949-es genfi konvenciók rögzítettek, ám nem mindig tartják be azokat. Az atomfegyverek bevetését viszont semmi nem szabályozza, ám konszenzus alakult ki azok mellőzéséről az első csapás során.
Az amerikai külpolitika meghatározó személyiségének, de háborús bűnösnek is nevezték már az idén 100 éves Henry Kissingert, aki 52 éve a titkos pekingi útján készítette elő Mao Ce-tung és Richard Nixon találkozóját, s ezzel a hidegháború legnagyobb fordulatát. Májusban megjelent cikkünket a politikus halálára emlékezve most újra közöljük.
Az utolsó érvényben lévő leszerelési megállapodás felfüggesztésével Moszkva oda akar csapni Washingtonnak, ám a két atomnagyhatalom a hidegháború vége óta megőrizte a józanságát a nukleáris fegyverkezésben. Reagálniuk kell viszont arra, hogy Kína szeretne hozzájuk felzárkózni.
Senki nem gondolta volna 50 évvel ezelőtt, hogy egy amerikai elnök bukásához az nyitja meg a kaput, hogy öt betörő lebukik egy irodaházban. Az ügynek a mai napig érezhető hatása van, Nixon óta az amerikai társadalom jelentős része mélységes gyanakvással tekint minden elnökre.
Titkos csatornákon zajlott puhatolózás, ám az áttörést a népi Kína és az USA kapcsolatában fél évszázada amerikai asztaliteniszezők váratlan meghívása hozta. A történtek a véletlen és az alapos előkészítés különös összjátékaként alakultak.
Polgári és büntetőeljárások fogadhatják az elnököt, amikor mandátuma lejártával elveszti mentességét, ám az politikai döntésen múlhat, hogy precedenst teremtve megpróbálják-e bíróság elé állítani.
Négy évtizede zárult a moszkvai nyári olimpia, amelyen az USA és legtöbb szövetségese nem vett részt a Szovjetunió afganisztáni inváziója miatt. A sportolókat érő washingtoni nyomásgyakorlás alig különbözött attól, mint amivel négy évvel később Moszkva elérte a Los Angeles-i játékok bosszúbojkottját.
Aprólékosan felépített kampánnyal próbálja áthangolni az utóbbi öt évtizedben megszokott amerikai–kínai viszonyt Washington, amely kész nagyhatalmi riválisként tekinteni Pekingre. Donald Trump megbukhat, de Joe Biden és a demokraták csak a hangsúlyokon változtathatnak.
A börtöntől mentette meg Donald Trump magyar gyökerekkel rendelkező korábbi tanácsadóját, Roger Stone-t, aki évtizedek óta a politikai trükkök nagymestere. Most minden felületen kampányt folytatott az amnesztiáért – és bejött.
Ben Bradlee akkor volt a The Washington Post főszerkesztője, amikor a lap kirobbantotta a Nixon elnök bukásához vezető Watergate-ügyet. Az ő irányítása alatt vált a kissé unalmasnak tartott lap az Egyesült Államok egyik legdinamikusabb és legtekintélyesebb sajtóorgánumává. Bradlee 93 évig élt.